interjú · 인터뷰

다나 2014. 12. 20. 20:29



1. Bár Téged nagyon nem kell bemutatni a Korea iránt érdeklődőknek, de mégis mondanál pár szót magadról?


A Xiaolongimnida blog szerzője vagyok, ezen felül a Wikipédiát szerkesztem 9+éve, ahová mostanság szintén leginkább Ázsiával kapcsolatos cikkeket írok. Magánéletben egy nemzetközi cégnél dolgozom jobbára angol nyelven.


2. Mióta tanulsz koreaiul és miért kezdtél bele? Volt-e konkrét oka annak, hogy belevágtál a tanulmányaidba?


2012-ben kezdtem, mert nagyon megtetszett a nyelv hangzása. Természetesen a dalokon és a doramákon keresztül. Nálam egyébként is ennyi kell egy új nyelv „felfedezéséhez”: megtetszik, ahogy hangzik. És a koreai nagyon szép a fülnek!


3. Hogyan, milyen módszerekkel kezdtél el tanulni? Tanfolyamra jártál, vagy autodidakta módon tanulsz inkább? 


Beiratkoztam a Koreai Kulturális Központ tanfolyamára, de nem maradtam ott sokáig. A társaság nagyon jó volt, de a leckékkel az én igényeimhez képest sokkal lassabban haladtunk (heti egy óra), így végül kimaradtam. Azóta magamtól tanulok. A Teach Yourself Koreant vettem alapul, de online leckéket is megnézegettem (pl. a tiéidet is :) ) és persze sok-sok doramanézés járt mellé. Vannak okostelefonra applikációim, amiket használok (Anki szókártyák, TOPIK app). Van egy fehér táblám is otthon, amire filccel felfirkálom az éppen tanultakat. Újabban a Korean Grammar in Use könyvet bújom és nagyon tetszik, nagyon szépen, átláthatóan magyarázza a nyelvtant.


4. Mi segített a tanulásban és volt-e akadályozó tényező? Hogyan lendültél át a holtpontokon?


A zene és a sorozatok nagyon sokat segítenek, főképp a kiejtés rögzülésében, és a jelentésárnyalatok megtalálásában, ezt semmilyen tankönyv nem tudja pótolni, hanganyaggal se. Az akadályozó tényező a mai napig az idő: munka mellett, meg a blog és a Wikipédia mellett időnként nagyon nehéz rászánni magam az effektív tanulásra.


5. Rendszeres nyelvtanuló, vagy inkább alkalmi tanuló vagy, akire innen-onnan ráragad a nyelv? Átlagosan mennyi időt töltesz nyelvtanulással?


A rendszeresség sajnos nem erősségem, semmilyen téren, én inkább a néha-nagyon-rámjön-akkor-akár-órákig-is típus vagyok, máskor meg elő sem veszem a könyvet akár hetekig sem. De a nyelv minden nap jelen van az életemben, zene, dorama, időnként koreai weboldalak böngészése, az okostelós appok következtében.


6. A TOPIK I nyelvvizsgán nagyon szép eredményt értél el. Eredetileg is szándékodban állt a nyelvvizsga, vagy ez csak úgy adódott? Miért döntöttél úgy, hogy megpróbálod?


Nálam ez amolyan "miért ne" döntés volt. Kíváncsi voltam, hogy a „rendszer” szerint hogy állok, mennyire nehéz, milyenek a feladatok, fogok-e tudni két órán át csak hangult olvasni? És az is benne volt, hogy kíváncsi voltam, mennyi hiányosságom van még szókincs terén.


7. Milyen volt a vizsga? 


TOPIK I-re mentem és piszok nehéz volt. :) Az elején még vidáman pipálgattam magamban, hogy ezt is értem, meg ezt is, meg "jé, a hanganyag sem olyan szörnyű".... aztán bedurvult, és a végére vért izzadtam a szövegértéssel. Az utolsó feladatoknál már jobbára csak kizárásos alapon, jobb híján pedig „na akkor ez legyen” választással csináltam, mert a szöveg olyan szinten nem alapfokú szöveg volt, hogy kettéállt tőle a fülem. Ha a korábbi kínai alapfokú nyelvvizsgámmal összevetem, azt mondhatom, hogy ez 2x olyan nehéz volt, ha nem 3x.


8. Javasolnád-e másoknak a TOPIK nyelvvizsgát? És ha igen, milyen tippjeid lennének a felkészüléshez?


Szerintem érdemes megpróbálni, ha rá tudja valaki szánni a vizsgadíjat, arra mindenképpen nagyon jó, hogy megtudd, milyen egy ilyen vizsga, hogy veszed az idő szorítását, mik azok, amikre érdemes lesz a vizsgát követően visszatérned otthon, milyen szókincset kérnek, stb. A felkészülés szerintem mindenkinek egyéni dolog, mert nincs két egyforma ember, egyforma agy vagy tanulási módszer. Én nem csináltam belőle óriási faksznit, szerintem ha valaki egyébként is rendesen tanulgat és előtte megcsinál pár TOPIK-tesztet gyakorlásnak, akkor már okés lesz. Ha nem életbevágóan fontos a papír megléte, akkor pedig nem szabad görcsölni rajta, mert az idegeskedés sokat ront a koncentrálási képességen. Nekem az okozott gondot, hogy még soha nem dobtak a nyakamba ennyi hangul szöveget egyszerre, és a végére szabály szerűen szédültem az olvasástól, és összefolytak előttem a betűk. Volt, hogy háromszor is neki kellett ugrani a mondatnak.
Egyébként a jó eredménynél szerintem a leginkább az számít, hogy mennyire tudsz sakkozni a válaszokkal. Ilyen szempontból a TOPIK sajnos nem „igazi” nyelvvizsga, mert - szerintem - nem a nyelvtani tudást vagy szókincset méri, hanem egyfajta általános szövegértési képességet, ami kitolás a kezdőkkel, mert szókincs híján az árnyalatnyi különbségeket a válaszlehetőségek között az ember nem tudja még érzékelni a tanulmányai elején. És egy kezdőnél nem az lenne a lényeg, hogy két szó között ismeri-e az árnyalatnyi jelentéskülönbségeket, hanem az, hogy egyszerű szövegek valódi információértékét képes legyen megérteni a napi tájékozódáshoz. Ezt sajnos nem lehet leszűrni a TOPIK-ból...


9. A TOPIK I nyelvvizsgán olvasás- és hallott szöveg értése feladatok vannak. Ezekre hogyan tréningeztél?


A TOPIK-applikáción kívül mást nem használtam a szövegértésre készüléshez, a hallási utánira pedig egyszerűen nem maradt időm „tréningezni”. A fülemre hagyatkoztam. Hál' istennek nem beszéltek nagyon gyorsan, viszont itt is előjött, hogy a végén a párbeszédek már abszolút nem alapfokúak voltak, hosszúak voltak, és nagyon sok volt a válaszlehetőség is (azt mind végigolvasni, megérteni … értelmezni … válaszolni …)


10. A környezeted hogyan reagál, ha megtudja, hogy koreaiul tanulsz? Mit szóltak a sikeres bizonyítványodhoz?


Általában csodálkoznak, és jön a „na de miért pont a koreai”, majd hüledeznek, miközben az arcukra van írva, hogy „ez a csaj tuti nem normális”. Már fel sem veszem :) Általában pozitívan fogadták a bizonyítvány hírét, ad egyfajta „hivatalos” igazolást arra, hogy a hobbival is lehet kezdeni dolgokat, és nem csak „bele a világba” tanulok, bár igazából nincs szükségem rá, hogy elismerjék ezt „hivatalosan”. Csak for fun csináltam meg a vizsgát.


11. Milyen közeli és távoli céljaid vannak a koreai nyelvvel kapcsolatban? Tervezed-e a TOPIK következő szintjeit?


Mindenképp szeretném legalább középfokúig feltornázni a nyelvet, hogy már lehessen is kezdeni vele valamit: rendesen kommunikálni koreaiakkal, rendesen olvasni könyvet, újságot, weboldalakat, esetleg munkahelyen tudjam használni a nyelvet üzleti környezetben. Tervezni nem tervezem a következő TOPIK-ot, ha már úgy érzem, hogy nagyjából megbirkóznék vele, akkor majd elmegyek megint, de kifejezetten TOPIK miatt nem ülök le tanulni most még. Én úgy szeretem, ha ragad rám a nyelv, ha ennek bizonyítvány végeredménye is lesz egyszer, az már csak hab a tortán.


12. Mi a legjobb élményed, ami a nyelvtanuláshoz kapcsolódik?


Mindenképp a visszajelzés a koreaiaktól (és más nemzetektől). Hatalmas ösztönzést tud jelenteni az, hogy felderül az arca a beszélgetőpartnernek, amikor megszólalsz az anyanyelvén. Eddigi legnagyobb bókomat a törökkel kapcsolatosan kaptam egy ügyféltől, akivel telefonon beszéltem, és aki a beszélgetés végén megjegyezte, hogy miért vagyok Magyarországon, kiköltözött ide a családom? Mondom nem, én magyar vagyok, itt születtem. Nagyon meglepődött, azt hitte külföldre szakadt török szülőkkel rendelkezem, mert nem érzett komolyabb akcentust. A koreaival kapcsolatosan pár napja volt egy nagyon jó élményem az új munkahelyemen, ahol most először találkoztam a sokat utazó koreai kollégánkkal, és sikerült vele pár mondatot koreaiul megejteni. Nagyon jól esett, hogy azt mondta, szép a kiejtésem. :)

Az ilyen élményekért érdemes nyelvet tanulni, a másik ember sokkal inkább megnyílik, ha az anyanyelvén közelednek felé, és sok értékes kulturális információhoz juthat az ember általa. Semmilyen történelemkönyv vagy kulturális könyv nem pótolja az adott nyelven történő információszerzést. Nem véletlen mondják, hogy ahány nyelvet beszélsz, annyi ember vagy. Mert megnyílik előtted egy másik dimenzió, a nyelv a kulcs a másik kultúra megértéséhez. Bármennyit lehet magyarul vagy angolul olvasni Koreáról, igazán megérteni az embereket, a kultúrát, a történelmüket, az értékeiket akkor lehet, ha az ember elsajátítja a nyelvet. Engem ezért izgat a nyelvtanulás, mert feltárul vele egy másik világ, egy olyan világ, ami eddig idegen volt és nem ismert. Olyan ez, mint a kincskeresés. Azoknak pedig, akiknek nem sikerült ez a piszok nehéz TOPIK, azt üzenem, hogy ne vegyék a szívükre, mert nem az számít, hogy a papír mit mond, hanem az, hogy milyen visszajelzéseket kap az ember a célnyelv beszélőitől! Ott pedig nem számít, hogy tökéletesen tudsz-e ragozni, vagy 100%-osan helyesen használod-e az adott szót a szituációban. Szóval ne adjátok fel, hwaiting! :)


Köszönöm szépen az interjút!