hangeul · 한글

다나 2017. 11. 2. 17:23

Előadás a Kultúrszelet - Korea in Szeged eseményen [171028]





Köszöntök mindenkit a Szegedi Koreai Kulturális Közösség bemutatkozó eseményén, melyben közösségünk tagjai egy-egy szívükhöz közel álló kulturális szegmensről beszélnek, ami őket szenvedélyesen a koreai kultúrához köti. Az én esetemben ez a szenvedély: a koreai nyelv. 7 éve tanulok önálló módon koreaiul, erről 2010 óta blogot is vezetek, amely több, mint 500 nyelvleckét és önálló nyelvtanulással kapcsolatos módszertani bejegyzést tartalmaz. A mai alkalommal, szűkre szabott 20 percemben a koreai írás nagyszerűségét és szépségét szeretném bemutatni. Beszélni fogok röviden a koreai írás történetéről és jellegzetességeiről, bemutatom a koreai betűket, hozzávetőleges kiejtésüket, majd az írásmódról is mondok pár szót.




A koreai írás, vagy koreaiul a 한글 (hangeul) kialakítását hagyományosan Nagy Sejong király nevéhez kapcsolják, akit nagyon szeretnek Mátyás királyhoz hasonlítani a tekintetben, hogy udvara szellemi központtá vált uralkodása idején, és uralkodása alatt virágzott a tudomány és a művészet. Sejong király nevéhez több értékes találmány is kapcsolódik, de mind közül legkiemelkedőbb kétségtelenül a hangeul, vagyis a koreai hangjelölő ábécé. Az írást Sejong király és tudósai alkották meg más írásrendszerek alapos vizsgálatával és komoly tudományos munkával, eredményüket pedig 1446-ban, a 훈민정음 (A nép helyes kiejtésre tanítása) c. pár lapos kiadványban tették közzé. Ebben a kis brosúrában arra a kérdésre is választ ad Sejong király, miért is van szükség egyáltalán az új írásjelekre. Koreában korábban kínai írásjegyeket használtak, de Sejong király szerint: „Hazánk nyelve különbözik Kínáétól úgy, hogy a kínaiak írásjegye alapján egymással nem tudunk közlekedni. Ezért a tanulatlan népnek bár az a vágya, hogy beszéljen (írásban fejezze ki magát), gyakran mégsem tudja érzéseit kifejezni. Ezért megindultságomban 28 írásjegyet hoztam létre. Szeretném, hogy mindenki könnyen megtanulja, és kényelmesen használja nap mint nap.” (Mártonfi Ferenc fordítása Osváth Gábor kiegészítésével). A koreai betűk azonban a kínai írásjegyek magas presztizse miatt és a nemesek, írástudók masszív ellenállása okán nem terjedtek el, és egészen a 19. századig az írásműveknek mindössze 5%-át írták hangeullel. Végül 1945-től vált hivatalossá és kötelező érvényűvé a hangeul használata, Észak-Koreában egyáltalán nem használnak kínai írásjegyeket, Dél-Koreában a hétköznapi életben kb. 300 kínai írásjegy felismerése elegendő, tudományos munkákban viszonyt mai napig gyakori használatuk.




A hangeul elnevezés 1912-től vált általánossá, előtte erősen pejoratív értelmű nevekkel illeték, mint „női betűk”, vagy „reggeli betűk”, előbbi arra utal, hogy még a gyengédd értelmű nők is el tudták sajátítani, utóbbi pedig arra, hogy egy reggel alatt megtanulhatók a koreai ábécé betűi. A hangeul jelentése azonban nagy(szerű), koreai vagy egyetlen betűk, és a koreaiak nemzeti identitásának egyik fontos szimbóluma, melyre büszkék, 2013 óta nemzeti ünnepnap október 9-ike, melyen a 훈민정음 megjelenését ünneplik. A hangult a legtudományosabb és leglogikusabb jelrendszernek tartják, tudományosságát jelzi, hogy hangjelölő írás, tehát egy betű nagyjából egy hangnak felel meg, és a betűk alakja némely esetben utal a hangképző szervek állására kiejtésük közben. Logikus, így a leggyorsabban elsajátítható írás is, megtanuláshoz másfél-két óra is elegendő, és egy hétvége alatt begyakorolható. Az interneten számtalan jó oktatóvideó van, ezekből kiválasztottunk hármat, amit a kiosztott kis handouton láthatnak, ezek szakszerűen oktatják a hangeult, és bárki megtanulhat belőlük koreaiul írni.




Egy összehasonlító táblázatban szeretném szemléltetni a kínai, japán és koreai írás különbözőségeit. Az „igen” szót vettem példának. A kínai írás a ma élő nyelvek közül a legrégebbi írásmód, az írásjegyek gyökökből épülnek fel, melyek egészen bonyolult jelentéseket és viszonyokat is képesek elképesztő szépséggel és kecsességgel ábrázolni. A japánok háromféle írásrendszert használnak: a kanjik a japán nyelvben használatos kínai írásjegyek, melyekkel a fenti előnyök miatt a mindennapi élet tárgyait, jelenségeit, fogalmakat és számokat jelölnek. A dián látható írásmód a hiragana, mellyel a szótagokat jelölik, tehát minden egyes szótagnak saját, elegánsan ívelt írásjegye van. A hiraganából alakították ki az írásképet tekintve kissé szögletesebb szótagírás-rendszert, a katakanát, mellyel jellemzően az idegen eredetű szavak írják át. A koreai írás a fentiektől eltérően nem fogalmakat jelöl, nem szótagokat, hanem az egyes hangokat, ugyanakkor a japánokhoz hasonlóan szótagokba rendezi a szavakat, és a kínaihoz hasonlóan a szótagegységeket négyszögbe rajzolható módon rendezi el.





A mai koreai ábécé alapvetően 10 magánhangzóból és 14 mássalhangzóból áll, nézzük át gyorsan ezeket. Az alapmagánhangzók egyszerű, egy-két vonásból állnak, alatta az ún. jésített változataik láthatóak egy plusz vonással, és külön láthatók a két magánhangzó összeolvadásából kialakult kettőshangzók. A hangokat segítőm, Oh Mugeon ejti ki egyesével, majd egy példaszót is mond mellé, amiben a hang jól hallható.



A mássalhangzók esetében fontos megjegyezni, hogy egyes betűk, így a , , , mind zöngés-zöngétlen párokat jelöl, a hang pozíciója dönti el, mikor melyiket ejtjük (pl. szó elején jellemzően zöngétlen, két mgh között zöngés). A hangokat az ejtéskönnyítővel ejti ki segítőm, és itt is egy példát is hallhatunk.




Mint korábban említettem a koreai betűk ugyan hangjelölőek, de nem egymás mellé kerülnek leírásukkor, hanem egyszerű szabályok alapján egyes esetekben egymás alá, máskor egymás mellé szótagokba rendezve. A három szabály: 1. Ha a szótagban a magánhangzó vízszintes (ㅗㅛㅜㅠㅡ), akkor a betűk egymás alá kerülnek. 2. Ha a szótag magánhangzóval kezdődik, akkor elé kerül egy nem ejtett . 3. Egy szótagon belül egymás mellett nem lehet három betű, a harmadik mindig alulra kerül. Idő hiányában nem tudom bemutatni ezen egyszerű elvek működését, de a mellékelt ábrát vizsgálva láthatjuk, hogy az első szótagban, a han-ban a magánhangzó nem vízszintes, így az első két betű egymás mellé kerül, és mivel a 3. szabály szerint nem préselünk mellé egy harmadikat, így az alá csúszik. A geul szótagnál viszont az 1. szabály él, mert az vízszintes betű, tehát egyszerűen egymás alá kerülnek szépen a betűk. A koreai szótagírás sokkal egyszerűbb, mint így a szabályok sugallják, és aki szeretné, hogy a keresztnevét leírjam az előadás után, annak szívesen el is magyarázom, miközben leírom a nevét. (Sajnos, ez időhiány miatt elmaradt.)




Remélem a rendelkezésemre álló rövid idő alatt sikerült felkeltem a figyelmet a koreai nyelv iránt, aki bővebben szeretne erről hallani, vagy szívesen foglalkozna, tanulna a nyelvvel, kérem, keresse Facebook oldalunkat, melynek címét a szórólapokon is megtalálja. Köszönöm figyelmüket!


Jó források a koreai betűk és írás elsajátítására


Koreanisch - kannst du auch (magyar!)

http://www.univie.ac.at/vdksp/index.php/en/digital-books


Quick Korean (angol, spanyol, kínai, japán)

http://korean.cuk.edu/en/courses/level1/


Learn Korean with GO! Billy Korean

https://www.youtube.com/watch?v=s5aobqyEaMQ&t=443s


Seelmile (angol)

https://www.youtube.com/watch?v=0ZhOeA0RD9o&t=3s


További források nyelvtanuláshoz

http://blog.daum.net/harkai_daniella/12


Az önálló koreai nyelvtanulásról

http://blog.daum.net/harkai_daniella/485